Tokio Hotel: Welcome to Humanoid City - interjú magyar felirattal!!!
Fordította: Betty//t-h-b-t.gportal.hu Videó: Nickytha//nickytha.gportal.hu Vannak benne olyan részek, ahol el van csúszva a hang, vagy lemaradt pár részlet..(ezekért 1000 bocs), azok a szavak zárójelbe vannak téve!!!!!!!!
1. rész
2. rész
Még felrakom a GQ magazinos vágatlan interjút Billel és a videót is, ez után egy jó darabig nem lesz friss...talán 1...2. Meglátjuk!!
A fordításért ismét hatalmas köszönetBetty-nek!!! Jó, hogy valaki tanul németül is... :P//t-h-b-t.gportal.hu
GQ: Milyen érzés klasszikus olasz férfiöltönyöket bemutatni?
BILL: Tök szuper. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szeretem ezt a divat márkát. Tavaly fedeztem fel véletlenül az interneten úgy szólván. És hm… Egy csomó minden tetszik és mikor jártam a boltban nagyon tetszettek. Ez nem olyan, amit mindennap viselnék, de időnként nagyon szívesen.
GQ: Jól érzed magad az öltönyben? Vagy inkább jelmez?
BILL: Hát inkább azt kell, hogy mondjam, a naptól függ. Szóval, időnként nagyon szívesen viselem, mert jól kombinálhatók más dolgokkal. Nagyon sok zakóm van például, amit farmerral viselek. Ezért tetszenek. Igazából nem érzem jelmeznek. Bármi, amit jelmezként éreznék, az nem illene hozzám. Kényelmetlenül érzed magad.
GQ: Színpadon is viselnéd?
BILL: Hát szerintem ez túl elegáns a színpadra, időnként nagyon tetszik, de szükségem van a kényelmes bőrdzsekimre és a többi dologra, hogy mozoghassak a színpadon… De talán egy vagy két dal erejéig.
GQ: Egy új felnőttes stílusod van és túl vagy a kísérletezgetéseken?
BILL: Szerintem mindig is lesz néhány olyan ruhadarab, amelyeket nagyon imádsz. És évekkel később rájuk nézel és utálod őket. Szerintem velem is ez történt mostanság. Valójában sosem szégyelltem, hogy mit viseltem. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dolog van, hogy mikor ránézek, az jut eszembe, hogy „Oh Istenem, mit viseltél te anno?” De ez is a része, hogy megtaláld az utad és… Hm… végül eljuss valahova. De szerintem mindig lesznek olyan pillanatok, mikor próbálod megtalálni önmagad és új dolgokat próbálsz ki.
GQ: Van példaképed a divatban? Ha igen, ki?
BILL: Hm… Sosem volt elvileg példaképem de, nagyon szeretem… hm… hm… David Bowiet. Szeretem Steven Tylert is, szóval elég vegyes. De sosem volt példaképem a divatban vagy ilyesmi.
GQ: Felkeltetted Karl Lagerfeld figyelmét is és dolgoztál vele? Megtisztelve érezted magad?
BILL: Persze! Az érdeklődésem nagyon korán elkezdődött ezen téma iránt. Néhány dolgot saját magam varrtam és terveztem. És persze, egy álom volt, hogy olyasvalakivel, mint Karl Lagerfeld együtt dolgozhassak valamin. Számomra ez egy igazán csodálatos pillanat volt. És persze nagyon örültem, hogy észrevett, hogy látott és, hogy tetszett neki. És én is nagyszerűnek találom őt. Számomra megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen nagyszerű magazinban szerepelhettem. Így válnak valóra azok a kis álmok. Ez olyan dolog, amelyet el tudnék képzelni, hogy magam is csináljam a jövőben. Mindig is zenélni fogok, de a kettő együtt is jól működik.
GQ: Ez azt jelenti, hogy hamarosan modellként láthatunk? Talán a kifutón is?
BILL: Hmm… El tudnám képzelni! Remélhetőleg megyünk majd a következő divathétre és hátha lesz ott valami. Talán magam is készítek valamit a jövőben, ha lenne időm a saját kollekciómra. De meglátjuk, mit hoz a jövő.
GQ: Mi inspirálja a stílusod?
BILL: Oh, igazából nem tudom. Nehéz kérdés, szerintem az inspiráció mindenhonnan jön. Keveredik. Az egész dolog a hajfestéssel, a sminkkel stb. a vámpír filmekkel kezdődött! Mikor kicsi voltam, imádtam a vámpír filmeket. Egy Halloween partira vámpírnak öltözve mentem egyszer és aztán ezzel kezdődött minden.
GQ: Van olyan, amit sosem viselnél?
BILL: Hmm, azokat a ruhákat, amelyeket Tom visel, sosem venném fel őket. És ami a többit illeti, az igazi szőrme is ki van zárva. Totál ellene vagyok a bundáknak, az olyan dolgoknak, mint mondjuk a kígyóbőr stb. Ezek egzotikus állatok. Ezek kizártak. Alapvetően jól néznek ki a kabátok, de ezek mesterségesen is előállíthatók. Nekem is vannak ilyen dzsekijeim, és nagyszerűen néznek ki. Manapság már nem kell megölni az állatokat a ruhákért. Ez nagyon fontos számomra.
GQ: Tom és te vagy a legnagyobb divat/stílus kritikusod?
BILL: Feltétlenül! Szerintem egymást tartjuk életbe. Én megértem, hogy Tom mit akar csinálni „ezzel” és fordítva is. Tényleg azt gondoljuk, hogy a másik a divat szempontjából szarul néz ki. De… hm… igen! Szerintem fejlődött egy kicsit. Egyre jobb. Úgy érzem, sokkal jobb, annál, mint amit Tom évekig viselt. De azt hiszem, sosem fogunk ruhát cserélni. Ez nem is kérdéses.
GQ: Ikreknél kulcsszó: Ez azt jelenti, hogy próbáltatok különbözni egymástól a divat szempontjából?
BILL: Szerintem ez automatikusan jött! Mikor hat évesek voltunk, egyformán szaladgáltunk, és a pulóverünkön rajta volt, hogy „Bill” és „Tom”, így tudtak az emberek megkülönböztetni bennünket. És aztán elkezdődött, hogy magad választod ki a ruháidat és nem az anyukád. És aztán automatikusan jött a két különböző irány. Tom stílusa kicsit kapcsolódik a zenestílushoz, amit hallgat. Csak hip-hopot hallgat. Bár, egy rock zenekarban játszik, így nem illik össze a kettő, ami jó. De mindig ilyeneket hord. Igazából fogadtam vele! Azt mondtam, hogy nem fogja már ezeket a ruhákat viselni, mikor 30 lesz! A fogadás még mindig áll. Ő még mindig úgy gondolja, hogy a stílusa ilyen marad.
GQ: Miben fogadtatok?
BILL: Nem emlékszem, hogy miben fogadtunk. Szerintem inkább az a tény, hogy mindig nevetek, rajta mert egész életében ilyen nagy ruhákat viselt! Ragaszkodni akar ehhez. Azt gondolja, ezeket fogja viselni míg, felnő és nagypapa lesz! Ezért vagyok izgatott. Inkább azt mondom, hogy már most más irányt vett. A ruhái időközben egy kicsit szűkebbé váltak. Izgatott vagyok, hogy merre halad.
BILL:Szóval ezt a divatfotózást először csináltam Tommal. Általában egyedül csinálom és ahogy már mondtam, számomra fontos, hogy jól érezzem magam ezekben a ruhákban. Nem vennék fel egy fürdőköpenyt, éjszakai szemtakaróval például. Mindennek passzolnia kell és kell egy nagyszerű fotós. Nagyszerű fotósunk van itt és így tudom, ki fog ma jó fotókat készíteni. Ha ez így van, akkor szeretem ezt csinálni.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat? TOM: Klassz, nem, fogalmam sincs. Nekem igazán... én csak... nekem az a fontos, hogy kényelmes legyen. Hogy jól érezzem magamat benne. Ezért nagyon bő. Szeretem a nagy bő ruhákat, amikben könnyű mozogni. Szűkebb dzsekit viseltem és azonnal vérömleny keletkezett a testemben, 9.-es vagy 10.-es korom óta, nem akarok hazudni, mindig túl bő ruhákat hordok.
Mi inspirálta a stílusodat? TOM: A hip-hop stílus inspirált. Hihetetlenül sok rapzenét kezdtem hallgatni, amikor tízedikes voltam és amikor megláttam a nagy srácokat, akik úgy hordták a nadrágjukat, hogy kilógott belőle a fenekük, akkor kezdtem el én is úgy öltözni. Kezdetben egy kicsit szűkebb nadrágokat hordtam, amiket lentebb húztam magamon és azután eljött az idő, amikor elkezdtem túl bő ruhákat vásárolni. Ami természetesen jó dolog, mert életem végéig jók lesznek rám. Így sosem vettem semmit hiába.
Tényleg egész életedben ilyen ruhákat fogsz viselni?
TOM: Igen! Mindig... talán egy kicsit később eltűnnek, de azt hiszem, életem végéig bő nadrágokat fogok hordani. Talán rövidebbeket, amikor öregember leszek, de akkor is bővebbeket.
Tehát később sem fogod megváltoztatni a stílusodat és például szűk öltönyt viselni?? TOM: Nem zárom ki a lehetőséget. Például már viseltem öltönyt. Ami különleges esemény volt. Jól néztem ki benne. De azt kell mondanom, hogy mindenben jól nézek ki. De alapjában véve szeretem a bő ruhákat. Lehet öltöny, de egy kicsit bővebb fazonú.
El tudnád képzelni, hogy modellként dolgozol? TOM: Nem, nem hiszem. Ez inkább Billnek való. Ő élvezi a fotózásokat és az ilyesmit. Átéli. Velem ez úgy van: szeretem csinálni, de két hétre elég is. Egy ilyen fotózás, mint ez, jó móka, de nekem elég volt a következő két hétre. Kapsz vagy elfogadsz divattanácsokat? TOM: Nem, abszolút nem! Egyáltalán nem szeretem az ilyet. Utálom, a fotózásokon több tízezer ember van, az egyik még több púdert akar az arcomra kenni, és egy másik megigazítja a dzsekimet és ilyesmik. Így kell lennie, mert a képen minden ráncnak a helyén kell lennie. De egyáltalán nem szeretem ezt. Öltözködési tanácsok, egész életemben mindig is én hoztam meg a döntéseket, és szeretem magam végezni a dolgaimat.
Hogyan fejlesztettétek ki a saját különböző stílusotokat? TOM: Igazán nem tudom pontosan megmondani. Akkor történt, amikor körülbelül 10 évesek voltunk, akkor indultunk el két teljesen különböző irányba. Azt hiszem, már nagyon korán, hatévesen olyan pulóvereket és trikókat kellett hordanunk, amin a nevünk állt, mert az emberek nem tudtak megkülönböztetni minket egymástól, és később különböző irányba mentünk. Valószínűleg emiatt. Pontosan ugyanúgy néztünk ki, ugyanolyan nagyon rövid hajunk volt és ugyanolyan ruháink. néha más színben de a forma és minden mindig ugyanaz volt. ezért mentünk különböző irányba. mert nem akartunk ugyanúgy kinézni. természetes dolog volt. nem tudjuk elképzelni, hogy úgy mászkáljunk, mint a másik, de az a jó, hogy például tudom, hogy úgy néznék ki Bill ruháiban, mint maga Bill, és ez igaz fordítva is.
Egymás legőszintébb kritikusai vagytok? TOM: Igen, azt hiszem. Egészen őszintén elmondjuk egymásnak, mit gondolunk. Gyakran elég negatív a kritika, de szabadon elmondhatjuk a véleményünket. Azt mondjuk: az a dzseki nem illik hozzád, talán karneválra öltöztél fel, egyáltalán nem tetszik nekem az rajtad. És megmondom neki, legtöbbször persze nem hallgat rám, és azt hiszem, ez így jó.
Mit nem vennél fel soha? TOM: Bermudagatyát. Bermudagatyát vagy rövidnadrágot, nem szeretem őket- Nem tudom. Most még csak szóba sem jöhet. De például a dobosunk overállt visel néha és olyat soha az életben nem vennék fel.
Bermudanadrágot miért nem? TOM: Azt hiszem, a meztelen férfiláb nem mutogatnivaló és nem tudom. Mindig kicsit fájdalmasan néz ki, olyan általános iskolás, vagy hasonló. talán ezért. Általánosban hordtam rövidnadrágot és nagyon gyorsan fel is hagytam vele. A kettőtök stílusa teljesen más. Ezért egészítitek ki egymást olyan tökéletesen testvérként? TOM: Igen, azt hiszem. Billel és velem úgy van, hogy igazából mi olyanok vagyunk, mint egy személyiség. Mindketten különböző oldalát fejezzük ki ugyanannak az embernek és ezért egészítjük ki egymást ennyire szuperül. Mindkettőnket más dolgok érdekelnek, de mindig megértjük egymást. És pontosan tudjuk, mit gondolunk, pontosan tudom, mit gondol Bill és Bill is pontosan tudja, mit gondolok én, ez már egy teljesen más szint. Még csak beszélgetnünk sem kell már, és ööö... igen, azt hiszem, ezért egészítjük ki egymást ennyire jól. Mi ketten alkotunk egy személyt, különbözőek vagyunk, és ez erősebbeké tesz minket, egyesít minket és ettől vagyunk egy igazán átfogó személyiség.
Visszatérve a fogadáshoz, mi a tét?
TOM: Már nem tudom. Vagy sok pénz, amit nem tudok elképzelni, mert egyikünk sem díjazná. Nem, már nem tudom, ő nem emlékezett? Nem? Nem tudta vagy tanácsot kért vagy valami? Nem, nem emlékszem már. Igazán nem tudom. Szóval a fogadás már hasznavehetetlen. Új fogadást kell kötnünk, mert senki sem emlékszik, miről szólt.
Miben fogadnál az öcséddel? TOM: Autókban, az autók jók! Enyém lesz a kocsija, vagy az enyém lesz az övé.
[...] A GQ egy hamburgi fotózásra hívta a két rocksztárt, Bill és Tom Kaulitzot. Eltérően a színpadi ruháitól, Bill klasszikus olasz férfiöltönyöket visel. BILL: Nos, ez nem olyan, amit mindig viselek, de most igazán tetszik. Mindig kombinálhatod más cuccokkal. Például nagyon sok zakóm van otthon, amiket farmerrel hordok. Egyáltalán nem érzem, hogy rejtőzködök. Ha úgy érezném, nem lenne kérdéses, nagyon kényelmetlen lenne. A színpadra ez nekem kicsit túl sikkes lenne, azt hiszem. Igazán tetszik, de a színpadon inkább bőrdzsekikre és hasonlókra van szükségem, amiben tudok mozogni és talán egy-két dalra vagy többre.
De ez a két srác tudja, hogy a divatirányzatok gyorsan változnak és megvan a saját módszerük, hogyan legyenek divatosak.
BILL: Azt hiszem mindig lesz néhány ruha, amit nagyon őrületesnek tartasz, és néhány évvel később rájuk nézel és már egyáltalán nem tetszenek majd. Azt hiszem manapság is ez történik velem. Tulajdonképpen sosem szégyelltem, amit viselek. Természetesen van sok dolog, amire most ránézek és azt gondolom, “Oh istenem, mit viseltél itt?!” De ez együtt jön a területtel, hogy megtaláld az utat és megérkezz valahova. De azt hiszem, mindig vannak olyan pillanatok, amikor kipróbálsz és felfedezel új dolgokat.
De kit követnek a rocksztárok? Megkérdezzük Billt, vannak-e példaképei.
BILL:Nos, igazából sosem volt példaképem, de nagyon rajongok David Bowie-ért, Steven Tylert is bírom, tehát eléggé változatos. Sosem voltak divatikon-példaképeim.
A tény, hogy a divatkirály Karl Lagerfeldet személyesen érdekelte a Tokio Hotel, azt mutatja, hogy Bill nagyon stílusosan magabiztos a divat világában. 2009 őszén ő fotózta Bill Kaulitzot a német Voguenak, ami nagy megtiszteltetés volt Billnek.
BILL:Már nagyon korán érdekelt. Magam is varrtam és terveztem néhány dolgot, és természetesen egy álom olyasvalakivel dolgozni, mint Karl Lagerfeld. Nekem egy igazán fantasztikus pillanat volt és természetesen boldog voltam, hogy észrevette, amit látott és tetszett neki és én is klassznak találtam.
De hogyan lehet saját stílusod, amit még a profik is nagyra becsülnek? Honnan veszi Bill az inspirációt és lehet, hogy elmondja, hogyan alakult ki a stílusa?
BILL: Azt hiszem, az inspiráció mindenhonnan érkezik. Nagyon változatos. Az egész dolog a festett hajjal, a sminkkel és a többivel régen kezdődött. Amikor kicsi voltam, szerettem a vámpíros filmeket és vámpírnak öltözve mentem el egy Halloween partira és azután a hétköznapokban is így kezdtem járni.
És ezzel Bill ismét divatos lett a vámpíros filmek idejében. De vannak olyan ruhák is, amiket Bill sosem venne fel.
BILL: Nos, a ruhák, amiket Tom visel… sosem venném fel őket! És igazi szőrmét sem.
És mindketten szigorúan vegetáriánusok. De a stílust illetően különböznek egymástól.
BILL: Néha tetszenek azok a holmik, amiket Tom visel. Meg tudnám szeretni őket. De sosem fogunk ruhát cserélni, vagy ilyesmi, azt hiszem, ez egyáltalán nem kérdéses. Amikor hatévesek voltunk, pontosan ugyanúgy néztünk ki, és a trikónkon ott volt, hogy “Bill” és “Tom” , így az emberek meg tudtak minket különböztetni. És akkor kezdődött, hogy magunk választottuk ki a ruhánkat, és nem az anyukánk. És automatikusan más irányba indultunk. Tom stílusát egy kicsit a zenei ízlése irányítja, Hip-Hopot hallgat, habár egy rockbandában zenél, így nem passzol olyan jól. De a ruhákat illetően mindig is elöl járt.
De a különböző stílus és vélemény ellenére ők ketten más témákban egyetértenek.
TOM: Tulajdonképpen Bill és én olyanok vagyunk, mint egyetlen személyiség. Azt hiszem, más olsalát mutatjuk meg ugyanannak a személyiségnek és emiatt nagyon jól kiegészítjük egymást, mert mindig is más dolgok érdekeltek minket, de mindig is közös nevezőn voltunk. Pontosan tudom, mit gondol Bill – Bill tudja, mit gondolok; ez egy másik szinten működik, tulajdonképpen már nem kell egymással beszélgetnünk és azt hiszem, ezért egészítjük ki egymást ilyen nagyon jól.
AJÁNLOM AZ OLDALT
