2010.07.21. 14:47, Nickytha
- Bocsi. Meg tudnád mondani, hol van a… – olvasni kezdte a papírját – Jamie Oliver csirke masala és citromos rizs fűszer szett?
Elkezdtem nevetni…hát ezek szerint nem csak én vagyok ilyen béna…Ez azért megnyugtat.
- Én is pont egy ilyen idétlen nevű fűszert keresek ettől a Jamie nevű fickótól. – én is felolvastam a cetlimről - Jamie Oliver marokkói csirke és couscous fűszer szett.
- Óh, hogy utálom az ilyeneket. Mért nem tud valaki úgy főzni, hogy egyszerűen sót és borsot használ? Kell itt komplikálni.
- Egyetértek. – nevettünk, és elkezdtük együtt keresni.
Mikor tűvé tettünk mindent, feladtuk és beszélgetve kezdtük meg utunkat a legközelebbi eladóhoz, aki eligazított minket, hol találjuk a fűszert.
- Ezt nem mondod komolyan? – kérdezte Lya (a beszélgetés közben kiderült, hogy Lya-nak hívják, 19 éves, van barátja, és egyetemen tanul). Pontosan ugyan oda irányítottak minket, ahonnan elindultunk, ahol mindketten felforgattunk mindent.
- Úgy tűnik kiszúrta a szemünket. – és már szakadtunk a röhögéstől. A polc kellős közepén, a lehető legfeltűnőbb helyen volt az a nyamvadt bigyó.
- Ez a megfogalmazás is tetszik…de én csak egyszerűen azt mondanám, hogy túl hülyék vagyunk ezekhez.
- Igen, ez határozottan igaz.
Beálltunk a kasszához, és együtt vártuk, hogy végre sorra kerülhessünk.
Nagyon kedves lány, nincs elszállva magától, pedig lehetne rá oka, mert a külseje, mint egy Barbie babáé. Szőke haj, tökéletes alak…az a pláza cica kinézetű csaj…csak természetes kiadásban…(vagyis nincs rajta semmi szilikon, meg hasonló…)
Magdeburgban él, de a Szentestét a családjával, a Hamburgban élő nagyszüleiknél ünneplik. Ő is kérdezősködött és arról is beszéltünk, hogy neki sincs testvére, pedig egy kisöcsit szívesen elfogadott volna.
Még jó pár percig ment a duma, mert az előttünk lévő nénike – finoman szólva – totális csődtömeg volt. „Ezt még sem kérem”, „Inkább epres joghurtot”, „Így nem lesz elég a pénzem” blablabla…ha nem tud normálisan vásárolni, akkor kérj meg az unokáját.
Mikor végre elballagott Lya-val egyszerre hagyta el a szánk – persze nem túl hangosan – egy:
- Na végre. – sóhajtottunk mindketten.
- Úgy nem bírom az ilyen lassú szipirtyókat.
- Nem vagy egyedül. Totál kiborít. – gyorsan kifizettük, amit kellett, és kifelé vettük az irányt.
- Reggeliztél már? – kérdezte.
- Mivel anyu reggel 8-kor már zaklatott a telefoncsörgésével, ezért még semmire nem volt időm. Így is haza kell érnem 11-re.
- Remek! Addig még van 40 percünk, tudok egy fantasztikus helyet. Gyere.
- Benne vagyok!
A deszkám felkaptam a hónom alá, és kb. 10 perc séta után megálltunk a park melletti non-stop kajáldánál.
- Te ismered ezt a helyet? – kérdeztem megdöbbenve.
- Persze! Miért?
- Itt lakom nem messze. Sétálva max 20 perc. Ez a non-stop, pedig a törzshelyünk a barátaimmal. A deszkás parkban vagyunk szinte minden nap, ezért ide járunk kajálni.
- Akkor legalább nem kell ajánlanom semmit, mert magadtól is tudod, hogy a csokis croissant a legjobb. – mondta feldobva.
- Nagyon tévedsz…a vaníliás croissant a legfinomabb. – nevettem felé.
- Haha, jó vicc. A vaníliás egy nagy adag sárga trutyis valami…
- Álmodban biztos…
- Meg a valóságban is…
Ezzel a műveszekedéssel elvoltunk még egy darabig. Rendeltünk, beszéltünk, kajáltunk, közbe beszéltünk, fizettünk, beszéltünk és legvégül telefonszámot cseréltünk.
- Hála Jamie Olivernek. – adtuk vissza egymásnak a telefonjaink, amikbe bepötyögtük a számunk.
- Mostantól csak Jamie Oliver cuccokat fogok venni, és akkor minden alkalommal összefutok egy kedves emberrel…
- Kivéve ha nem egy perverz, aszott, öregembert fogsz ki magadnak, és az ő vállát kezded el kocogtatni. – nevettem. Erre a kijelentésre vágott egy „fuj, de gusztustalan is lenne” arcot, majd mindketten felálltunk az asztaltól.
- Még 1 hétig Hamburgban leszek. Majd rád csörgök, és összefuthatnánk.
- Én még jó pár évig itt leszek. Majd bemutatlak a barátaimnak.
- Én is téged az enyémeknek.
- Már várom.
10 perc alatt hazadeszkáztam és otthon már anya várt.
- Szia anyu! Megjöttem. – ordítottam az ajtóból, mert a konyhában valami nagyon sercegett és nem biztos, hogy meghallja, ha normál hangerőben köszönök.
- Szia. Találtál fűszert? – puszilt meg.
- És a fűszernek köszönhetően egy új barátot is.
- Na erről majd később beszámolót kérek. Nem tudom megérteni, hogy hogyan tudsz fűszerkeresés közben bárkit is megismerni.
- Háát. Ügyesen.
- Jojó. Fel tudnál porszívózni a nappaliban?
Erre a reakcióm csak egy akkora sóhaj volt, amit szerintem még Ázsiában is meghallottak.
- 2 felsőt hoztam. – kukucskált ki anyu a konyhából, ami egy automata nádajtóval van elválasztva a nappalitól.
- Már rohanok is.
És így is tettem. Felporszívóztam a nappalit , ami nem kis időt vett igénybe. Utána irány hajat mosni, egy kicsivel elegánsabb ruhát felvenni, mint egy melegítő. Soha nem szerettem elegánsan öltözni, még Karácsonykor sem. Így is csak anya pasija miatt kell felvennem ezt az idióta cipőt. Nem tudom anyu honnan szerez ilyeneket…
Smink ráér, most még csak úgy is csak anyuval kajálunk egy keveset, majd ajándékozunk.
Nagyon aranyos fácskánk van, igazi…nem szeretjük a mű dolgokat. Idén ezüst és rózsaszín…igazi csajos. Nem is értem minek ide pasik…!! Berejtettem az összes ajándékot a fa alá…mert ugye az angyalka hozza.
Anyu sütött mézeskalácsot és azt majszoltuk a kanapén ülve egy-egy bögre tej kíséretében, és közben elmeséltem a „Barátság, hála Jamie Olvernek” című történetem. Jókat nevettünk a sztorin, főleg, amikor a „nyanya előttünk slattyogott” fejezethez értem.
Pontban 5-kor ajándékoztunk.
Anyu egy digitális képkeretet, egy 2009-es Nina: Made in Germany CD-t, és egy „A világ leglazább anyja” feliratú hatalmas bögrét kapott. Az utóbbinak beszerzését félig kötelezőnek éreztem, mert amit 3 éve kapott tőlem, annak már törvényesen én vagyok a birtokosa. Így mindketten a világ leglazább anyái vagyunk…
Én, mint nagy zenerajongó, több CD-t is kaptam. Rihanna: Rated R, Semy Deluxe: Dis wo ich herkomm, 50 Cent: Before I self destruct, Chris Brown: Graffiti című albumát is magaménak tudhatom. Idén a hip-hop, rap, r’n’b szekciót bővítem. Tavaly Mettalica, Foo Fighters, Tokio Hotel, és egy 1980-ban megjelentetett AC/DC lemezt kaptam. Az AC/DC gyűjteményem akkor teljes lett. Igazi megszállott vagyok.
Már több 200 CD-m van. Imádom az eredeti kiadványokat. Külön szekrényem van nekik, ABC szerint csoportosítva. A műfajok teljesen változatosak.
Miután kellően kiünnepeltük magunkat elmentünk, hogy egy kicsit kicsinosítsuk magunkat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés