2010.05.13. 22:02, Nickytha
2. rész
- Szia Nicus. – vette fel
- Hyka Baba. Nincs kedved kijönni a parkba?
- Ok. 10 perc múlva nálad.
- Várlak. Pusszantás.
- Csók. – tettük le.
- Most legyen Zoti. – és láám, még egyet sem csörgött, vette is fel.
- Helloka.
- Szia Zoti. Koccanunk a parkban 20 perc és oda megyünk hozzád. Jó?
- Naná. Kori vagy deszka?
- Mivel még nincs hó, legyen deszka.
- Oké, Csövi.
- Csá.
- Hát…ezzel is megvolnánk. Már csak Gitty van hátra.
- Szia, te nőszemély. – vette fel.
- Csáó Bella. – hülyültünk. - Deszkás tali Lindával és Zotival. Jössz?
- Anyudról is beszélünk majd?
- Naná, ma sincs itthon. A titkos pasijával nyomul megint…gondolom. Még véletlen sem mondaná meg, hogy ki az…de, hogy még csak el sem szólja magát? Totál kész vagyok.
- Hányra menjek?
- 20 perc múlva Zotinál várunk.
- De jó…én egy szál tangában és melltartóban fetrengek az ágyamban, te meg itt rabolod az időm, és közlöd, hogy 20 perc múlva legyek egy olyan helyen, ami 10 perc séta. Na kössz. – színlelt felháborodást, de a végét már ő is elnevette.
- Bocsesz.
- Sietek. Max 40 perc, majd megyek a parkba. Szeretlek.
- Én is te délig alvós. Csók. – és letettem.
Gyorsan kihúztam a szemem fekete cerkával. Felkaptam a pulcsim, kabátom. Már csengettek is.
- Megyek! – ordítottam, hogy meghallja Linda. Még felvettem a cipőm és már kint is termettem. A deszkám elvettem a házfal mellől és együtt gurultunk át Zotihoz. Velük szemben van a park, ezért hozzá megyünk ilyenkor.
Csengettünk és rögtön ki is jött.
- Na csajok. Mizu? – pacsizott le velünk…mi már csak így szoktuk…- Anyud még mindig sunyi?
- Naná. – kezdtünk gurulni a parkba – Szerintetek mikor mondja már meg?
- Nem tudom. Én apuval vagyok, és nekem csak akkor mondta meg, amikor már eljegyezte azt a ribit. Gondolhatod milyen jól esett. – forgatta szemeit Zoti.
- Hát ez az. Nem akarom, hogy ezt csinálja. Én elmondok neki mindent, akkor ő is tegye ugyanezt.
- Úgy is meg fogja mondani, hidd el. Ti nagyon jóban vagytok. Bár csak én lennék ilyen jóban anyámmal…- kalandozott el Linda- …de térjünk vissza rád. Lehet, hogy oka van, hogy nem akarja még most bemutatni.
- Lehet. – zártam le a támát.
- Amúgy Gitty nem jön? – kérdezte Linda.
- Kb. 10 perc és itt lesz sztem.
Gurultunk párat a parkban lévő félcsövön, amit mi – deszkás, koris, bicajos csapatok – kérvényeztünk a helyi önkormányzatnál, mondván, hogy ne a városba kelljen bemenni, ha szórakozni szeretnénk egy kicsit, és ne is illegális helyekre kelljen járkálni. El is fogadták a petíciót és felújítottak mindent. Teljesen tökéletes lett. Az egész park egy hatalmas paradicsom azoknak, akik szeretik a free style sportokat, vagy szeretnek kikapcsolni, lazulni egy kicsit. Van korlát, lépcső, félcső, rámpa, különböző emelvények. Sőt, ha valaki meg szeretné csillogtatni művészeti tudását, szabadon használhatja a betonfalakat, amire legálisan lehet graffitizni. 2-3 hetente lefújják az egészet, így mindig van hely újat alkotni. Van kosárpálya, focipálya, szökőkút, virágok, szerelmespároknak eldugott sarkok kényelmes padokkal :P A park mellett pedig egy non-stop kajálda.
Imádok itt élni, az egész környéknek van egyfajta varázsa, mi idevonzza az embereket.
Eközben megérkezett Gitty is.
- Sziasztok! – ordibált teli torokból.
- Csak nem felkeltél? – kérdeztem és adott 2 puszit mindenkinek.
- De vicces valaki. – mondta gúnyosan – Na, ki vele, anyuddal mizu?
- Ha ma nem mondja meg, magán nyomozást tartok és azt fogom leadni vizsgadolgozat gyanánt.
- Az egész a szemem előtt van. – mutogatott röhögve Zoti – Ha rájöttél ki az, becipeled magaddal a faszit az iskolába, behívatod anyudat, kifaggatod, hogy ő-e a titkos hódolója, és ha eltaláltad kapsz egy 1-est. (Németben fordítva osztályoznak, csak, hogy mindenkinek tiszta legyen xd)
- Valahogy így gondoltam…igen.
Jókat nevettünk, és az idő is nagyon hamar elszaladt. Fél 4-kor hazakísértük Zotit (még jó, hogy ő a fiú xd), Linda pedig onnan ment tovább haza, Gitty meg átjött egy kicsit traccs partizni.
Megmelegítettem az ebédet és megettük az egészet. Levágódtunk a TV elé és együtt énekeltük Cascada-val a Pyromania, majd T.I. –jal és Justin-nal a Dead & Gone című számot.
Nagyban táncikáltunk, mikor nyílt az ajtó és anyu lépett be rajta hatalmas mosollyal. Látni kellet volna…itt éreztem, hogy ez már nem a „de jó szinglinek lenni” mosoly…ez most más volt…”ismét szerelmes vagyok” mosoly.
- Sziasztok. – köszönt vidáman.
- Hello anyu. – pusziltam meg.
- Szia Sylvi.
- Szia Gitty. Mi újság mostanában veletek? Milyen nővérnek lenni?
- Óh, semmi, megvagyunk. Anyu Norbival van (Gitty 3 hónapos öccse) elfoglalva mindig, apu éjjel-nappal az irodában van. Amikor pedig anyu is dolgozik, akkor én vigyázok az én kisöcsémre.
- Akkor jól megvagytok. Ennek örülök, szerintem valamikor átugrok anyudhoz, már rég beszéltem vele. Lenne mit mondanom…
- Oké. Akkor majd várunk. Téged is kis nyomozóm. – kacsintott rám – Most megyek. – adott 2-2 puszit nekünk - Sziasztok!
- Byebabe. ( ez a bájbéb… xd)
- Szia Gitty.
Kikísértem, aztán spuri vissza anyuhoz.
- Tudom, hogy nem dogozni voltál, felhívtam Adriennt, és azt mondta ma nem voltál benn. Na ki vele! A nagy Ő-vel találkoztál? – támadtam le rögtön.
Anyu a Torrem fashion-nél dolgozik. Mint gyakornok került oda…akkoriban ruhákat tervezett a cégnek. Később a tervezési részleg vezetője lett, utána igazgató helyettes. A férfi, aki vezette az egészet, már nagyon idős volt, ezért anyunak adta a posztját. Adrienn az igazgató helyettes, anyu személyi asszisztense és legjobb barátnője is egyben.
Férfi ruhákat és kiegészítőket terveznek. Inkább hétköznapi viseleteket árulnak, de vannak teljesen elképesztő, extravagáns ruhák is, a kicsit nőiesebb vonal kedvelőinek.
Gyakran van, hogy megmutatom a ruhaterveim és saját kérésre elkészítik nekem. Ilyenkor imádom, hogy anyu az én anyukám…és nem másé.
Soha nem voltam elkényeztetve, és nem is vártam el, hogy mindent megvegyenek. Ha úgy látták megérdemlek valamit, adtak rá pénzt. És mivel jó kislánynak számítok, bíznak bennem, könnyebben megkapom azokat a dolgokat, amiket szeretnék. Csakis meggondoltam vásárolok, és soha nem veszek haszontalan cuccokat. Tudok takarékoskodni.
Anyu a kérdésemre csak mosolygott…és is ilyen leszek szerelmesen?