2010.08.16. 15:30, Nickytha
Pipa. Pipa. Pipa
- És gondolom, én megint nem megyek. – mondta anyu lemondó hangon.
- Tuti nem éreznéd jól magad. – David halk kuncogásba kezdett, gondolom azért, ahogy anyut próbáltam lebeszélni arról, hogy velem jöjjön, és esetleg leégessen. – A barátnőid biztosan várnak idén is. Az FSTP-n a felső korhatár 24 év. És szerintem azt sem szeretnéd látni, hogyan iszom le magam a sárga földig. – és már én sem tudtam visszafogni magam. Magyarázkodásom, és a kifogásaim határtalanok…muszáj volt egy kicsit nevetnem.
- Van benne valami. – társult hozzám David. – És, hogy ne unatkozz az év egyik legszebb napján, gyere el velem szilveszterezni.
- Nem is tudom…
- Nyugi nincsenek balfék arcok, jó lesz. Pár zenész barátom, munkatársak…mások is hoznak kísérőt. Naa!? - kérlelte
- Oké, legyen. – és egy csókot adott a szájára.
- Na, most, hogy ezt megbeszéltük lefeküdnék aludni, eléggé elfáradtam. – nyújtózkodtam, miközben felálltam. – David, örültem, hogy velünk ünnepeltél, Boldog Karácsonyt. – nyomtam egy puszit anyu arcára és észrevétlenül egy „Nem csalódtam”-ot súgtam neki, amin elmosolyodott. – Jó éjt.
- Neked is. – mondta David.
Gyorsan feltrappoltam az emeletre és behuppantam az ágyba, TV bekapcsol, és…Te jó ég! Már 11 elmúlt.
- Na, jó! Irány a zuhany! – sóhajtottam, és kikecmeregtem a pihe-puha ágyból. Letusoltam és eltettem magam másnapra.
Reggel hamar felkeltem, anyut ki akartam faggatni. (persze nem arról, mit csináltak, miután én felmentem aludni…)
- Jó reggelt! – köszöntöm a konyhában pakolászó anyumnak, a jegyzetfüzeteimmel a kezemben.
- Neked is kicsim. – majd felém nézett - Te tanulsz? Minek neked az a sok cucc?
- Én tanulni? Viccelsz? Ez – emeltem fel az egyik füzetet – David elemzésére kell. Ezeket – tartottam fel a többit – pedig viszem majd át Lindához valamelyik nap. Dalszövegek vannak benne. Csak még egy kicsit dolgoznom kell rajtuk. – és levágódtam a kanapéra.
- Nos – ült le mellém – az utóbbinak örülök, az előbbinek már kevésbé.
- Nyugi, most nem leszek olyan szőrös szívű. Szimpi ez a David gyerek. De most akkor kezdjük is. Khm…- köszörültem meg a torkom, ahogyan a nagy politikusok szokták, és a füzetemben odalapoztam a „Nicky féle rosta” című fejezethez, és felolvastam a pontokat,majd jött a kommentár. – 1. Van-e családja…- Gyerekei nincsenek, mint ez kiderült. Felesége sem volt még, csak kisebb kapcsolatai…az nem gond. Pipa. – anyu csak helyeslően bólogatott. – 2. Nem túl idős, nem túl fiatal. - Tényleg! Hány éves?
- 37. Sóval megfelelő igaz? – nézett rám bizakodó fejjel.
- Igen. Szóval ez is kapja a pipát. 3. Hogyan néz ki. - Szerintem hozzád – néztem anyura – nagyon is illik. Nem az az aktakukac, nem is csöves. A korának megfelelően öltözködik. A fejével sincs különösebben baj.
- Mi az, hogy különösebben? – színlelt felháborodást anyu.
- Hát, ha úgy néz majd ki, mint Jensen Ackles vagy Jared Padalecki, akkor azt fogom mondani, hogy „A fejével sincs baj” OK? – világosítottam fel. Erre anyu reakciója csak egy ciccegés volt.
- Mind1. Pipa. 4. Legyen normális munkahelye. - Azt mondta manager? – gondolkodtam el, de megadtam magamnak a választ. - Igen azt mondta. Akkor a munkája is jó. Azt nem mondta melyik bandáé?
- Nem, azt nem említette, majd megkérdezem.
- Köszi. Szóval pipa. És végül az 5, egyben utolsó. HŰSÉG…- ezt át kéne írnom megbízhatóságra... – gondolkodtam el – ilyenkor még nem tudja az ember, hogy hűséges lesz-e. Akkor megbízhatóság. – könyveltem el. Gyorsan átfirkáltam és már írtam is át – Megbízol benne? Elárulnád neki egy titkod?
- Igen.
- Óh, ez határozott volt. Akkor pipa. HUMOR. Vicces volt, pipa. SPONTANEITÁS. Mindig adott új beszédtémát, elhívott szilveszterezni is, pipa. LAZASÁG. 100%, totál jó fej. PIPA – anyu csak ült és büszkén hallgatta, milyen tökéletes pasit választott, akivel még a lánya is meg van elégedve. – Nem olyan begyepesedett, mint az előző. Pfujj, az egy teljes csődtömegvolt, mind a 130 évével együtt. Mikor megtudta, hogy nyelvpiercingem van, hogy lelépett már. Az jó volt. – ezen már mindketten csak röhögtünk. Utólag anyu is belátta, hogy akkor mekkora lúzert választott.
- Akkor, most, hogy készen vagyunk, gyere reggelizni.
- Ok. – és máris faltam az omlettem.
- Holnap után átmegyek Davidhez. Mondta, hogy gyere te is. Megmutatja a stúdiót is. Van kedved?
- Hát, ha ő már ismeri a házunkat úgy, hogy egy betöréshez az alaprajzot nem kéne keresnie…
- Hééé. – szólt rám anyu.
- Jól van, vicceltem. De amúgy azt akartam még mondani - csak valaki nem hagyta, mert beleszólt a „hééé”-jével – néztem szúrósan anyura – hogy benne vagyok.
- Remek.
Miután kész lettem a reggelivel, és normális külsőt varázsoltam magamnak, átmentem Lindához. Zoti is épp náluk vendégeskedett. Eljátszották a zenei alapot és halkan énekeltem hozzá az általam kreált szöveget. Közben itt-ott még alakítottunk rajta, de a végeredmény egy jó kis zúzós dal lett.
- Akkor most megmutatjuk a következő alapot. Kicsit lassabb, nem biztos, hogy neked annyira tetszeni fog, de mi megszavaztuk, hogy ez legyen.
- És Zoti zongorázik. Már csak ezért is megéri.
- Hallgatom.
Legelőször tényleg nem tetszett, mint minden lassú dal első hallásra. De ahogy szólt a zongora és Linda szinte alig hallhatóan gitározott hozzá. Teljesen beleszerettem ebbe a számba.
- Na? Hogy tetszet?
- Angol vagy német szöveg?
- Melyik passzolna hozzá?
- Linda! Te tudod a legjobban, hogy zenében én angol vagyok. A német szöveg nem az erősségem. Holnapra megírom. Amúgy szuper volt. Megyek is. Sziasztok.
Otthon ledobtam magam az ágyamba, gitárt a kezembe vettem, és elkezdtem játszani, amit adtak. Tetszett…nagyon is. Már megíródott bennem az egész.
(Előre leszögezem, a történetben szereplő dalok, nem saját szerzemények. Csak a sztoriban olyan, mintha Nicky írta volna azokat.)
Lassú, lírai dal. Gyorsan meg is csörgettem mindenkit, hogy 3 nap múlva próba Lindánál.
- És komolyan egy ilyen dalt kell énekelnem. És ha ott bőgöm el magam?
- Azért megpróbálom nem annyira csöpögősre írni.
- Köszönöm.
Gitty sem rajong a lassú dalokért. Így lett ez megszavazva? Linda, Zoti kontra Nicky, Gitty.
Magam elé vettem a füzetem és miközben írtam, már énekeltem is mellé.:
- I still hear your voice, when you sleep next to me.
I still feel your touch in my dreams.
Forgive me my weakness,
but I don't know why.
Without you it's hard to survive.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó