2010.07.15. 19:20, Nickytha
- Tehát igen. – adtam meg helyette a választ.
- Igen... És annyira kedves, figyelmes, nagyon laza, vicces, sármos és kedves…
- Már mondtad. – észre sem veszi, hogy a kedvest már mondta? Teljesen el van varázsolva…
- Mert 2×esen kedves azért!
- ÓÓ, akkor már értem.
- Amúgy holnapra van valami programod?
- Nem, nincs. Miért?
- Holnap bemutatom. –na én itt teljesen ledöbbentem…hogy mondhatja ezt úgy, mintha ez tökre természetes lenne?
- De holnap Szenteste. És mi lesz az ajándékozással?
- Az ajándékozást, mint mindig délben tartjuk. David viszont csak vacsorára jön.
- Áhh, szóval David? – csipkelődtem megint, huncut mosoly kíséretében.
- Upsz.
- Upsz bizony. – és anyu úgy viselkedett, mintha rajta kapták volna, valami turpisságon, de a mosoly még úgy is látszott, hogy lehajtotta a fejét - De hol ismerkedtél meg vele, ha én nem ismerem?
- Már többször láttam az üzletben, akkor magának vásárolt. De úgy 3 hónapja rendelt pár különleges, egyedi cuccot…és mivel ezzel kapcsolatban velem kell beszélni, megbeszéltünk telefonon egy találkát. Másnap beültünk ebédelni az East Hotel étterembe. Megmondta milyen méretek kellenek meg hasonlók…túl sokat nem beszéltünk a ruhákról…inkább ismerkedtünk…ő is mesélt, én is… - a 2 hónapon már meg sem lepődtem, megszoktam, hogy anyu csak akkor mondja el, hogy kapcsolata van valakivel, mikor már kellően komolynak érzi.
- Gondoltam. – forgattam a szemeim.
- De egy valami nem stimmel. – ütött szöget valami a fejébe.
- Mi??? Mégis csúnya???
- Haha…nagyon vicces. Képzelt nagyon is helyes.
- Megnyugodtam.
- Amúgy meg az nem stimmel, hogy amikor kérdeztem, hogy kinek, vagyis milyen alkatú férfinek lesz a ruha, azt mondta, hogy egy 20 éves srácnak…- gondolkozott el, de én félbeszakítottam.
- Miii???!!!! Na ne!!!! Ha van akár csak egy fia is, vagy bármilyen nemű gyereke, most azonnal lekoppansz róla. Nekem nem kellenek ide idióta mostohatestvérek. – teljesen elborult az agyam. Nekem báty? Még csak az kéne!
- Nem hiszem, hogy az ő gyereke lenne… bár tény és való, hogy elég sokat beszélt róla…
- Lehet, hogy meleg? – kérdeztem, és már meg is kaptam arra a választ, ami mindez idáig a fejemben motoszkált.
- Akkor nem feküdt volna le velem. – kérte ki magának anyu, de ő nem gondolkodott előre, és már magyarázkodott volna. – Vagyis nem is, csak…
- Tudtam…! Szóval már be is csábított az ágyába. Na, és legalább jó volt?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? – én erre csak egy unott pofával válaszoltam, miközben a pulton könyököltem, tenyeremmel az arcomat tartva. – Igen…nagyon jó volt. Olyan gyengéd, mégis állati…
- Oké, szerintem én most felmegyek a szobámba, nehogy nekem itt elélv…
- Khm!!
- Elérdektelenedjek. Igen. Ezt akartam ám mondani!
- Persze…
- Komoly. – mondtam nem valami hitelesen.
- Na jól van mind1. Szerintem elmegyek zuhanyozni, átöltözöm, lefekszem. Holnap korán kelek, mivel ma nem voltam benn. Utána elmegyek pár dolgot venni a vacsihoz, becsomagolom az ajándékokat, főzök, eszünk.
- Háát. Csak kitartás.
- Kössz. – mondta gúnyosan.
- Jó éjt. Szeretlek.
- Én is téged.
Bevágódtam a szobámba, és az abból nyíló fürdőben lezuhanyoztam. Még hallottam, ahogy anyu is ezt teszi, majd csukódik a hálószobájának ajtaja. Reggel nem tudtam 10-kor kelni sajnos, mert 8 órakor elkezdett csörögni a telóm. A hason fekvős pozíciót megtartva kinyújtottam a karom és felvettem. Bárki is az, ne hogy már miatta megmozduljak…xd
- Igen. – szóltam bele kómásan.
- Szia kicsim! Felkeltettelek? – köszöntött anyu.
- Ááá, dehogy. Már reggel 6 óta fenn vagyok. – mondtam unottan.
- Örülök, hogy ilyen korán humorodnál vagy.
- Én meg pláne.
- Csak azért hívtalak, mert otthon hagytam a listát, amire felírtam miket kell vennem. Lemennél a konyhába és lediktálnád? 10-kor már indulni szeretnék vásárolni.
- És ez nem ért volna rá 10 előtt 5 perccel.
- Most hogy így mondod…bocs csak 1000 felé áll a fejem. Gondolkodni se tudok. – nevetett zavarában.
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy inkább csak egy bizonyos David felé áll a fejed, és ezen gondolkodsz mindig.
- Talán…
- Na, jól van. Most már úgysem tudok visszaaludni, elmegyek a boltba. De cserébe elhozod nekem azt a cuki pink felsőt?? – kérleltem, mint egy kisangyal.
- Persze, és köszönöm. Pénz a fiókban, ha valami nincs a listán, de kéne, akkor vegyél olyat is. Jó légy! Puszi.
- Az leszek.
Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, elkészültem, felkaptam a listát, fal mellől a deszkát és már gurultam is a közeli Szupermarketbe. Szerencsémre csak 25 perc séta, ami deszkával megvan 15 perc alatt.
Általában az utca sarkán lévő CBA-ba szoktunk menni. Ott vesszük meg a mosáshoz és mosogatáshoz való dolgokat. Kenyeret, tojást, felvágottakat, sajtot pedig anyu munkából hazafelé menet szokta megvenni, az egyik hentesnél, mert ott mindig friss áru van. Igazából csak húsokat árulhatna, de az állandó vevőknek egy kicsit kiszélesíti a vásárlási palettát.
Szépen rakosgattam mindent a kosárba…csokik, joghurtok, pezsgő, Jamie Oliver marokkói csirke és couscous fűszer szett…ezt komolyan meg kell találnom ebben a bazi nagy bevásárló központban? Talán a fűszerekig eljutok…de onnan tovább hogyan?
Nagyban matattam a polcokon, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Megfordultam és egy kb. velem egyidős csinos lány állt mellettem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó