2010.05.13. 21:21, Nickytha
1. rész
- És? Nagyon csúcsa? – kérdeztem anyum.
- Neeem. – vigyorgott, mint egy tejbetök.
- Ismerem?
- Nem.
- Legalább szőke, kékszemű, és fehér lovon jön?
- Neem! Vagyis a kékszem félig megvan. – nevettünk mindketten…mi már csak ilyen idétlenek vagyunk…
- Oh, csak félig? Talán vak? – rémültem meg.
- Mi??? Dehogy! Csak kékes barna szeme van. Pont tökéletes.
- Mind egy. Ma úgy sem tudom meg ki az, ugye?
- Nem bizony.
- Nah, jól van, akkor mentem aludni, jó éjt. - nyomtam egy puszit az arcára, majd mentem fel a szobámba és fentről kiabáltam le. – De nem adom fel! Egyszer úgy is megtudom.
- Igen, egyszer úgy is megtudod. Jó éjt, szívem.
Hallottam, hogy még nevet pár sort azon, hogy minden álló nap megpróbálom kitalálni, ki is lehet a titokzatos hódolója, akit annyira istenít.
Apu és anyu elváltak egy kicsivel több, mint 3 éve. Apunak az óta már mennyasszonya van és Magyarországra költöztek, mert apu szülei ott élnek. Gyakran látogatom őket, így magyar nyelvvel sincs különösebb problémám. Apu állandóan magyarul beszél hozzám, hogy ezzel is piszkálni tudjon…és röhöghessen nagyokat a bénaságomon. Eleinte ki is használta, hogy nem értek valamit, így simán ki tudott beszélni a hátam mögött…a vége az lett, hogy kénytelen voltam megtanulni magyarul. Jól kijövök a menyasszonyával, Zitával, kedves nő…persze nem annyira, mint anyu.
Anyu…Szerintem élvezi, hogy megint szingli, mert elég hamar megállapodott. Még csak 17 éves volt, amikor megszülettem.
Hamburgban, Eppendorf-ban élek anyuval, Sylvia Ambachkal, és ha néha van barátja, akkor éppen azzal az illetővel is. Mivel már én is elég „idős” vagyok, általában nagyon jól kijövök a partnereivel, nem kell jópofiznom. Ezek a kapcsolatok nem tartanak túl sokáig – általában hála nekem. Miért?? Mert anyunak a legjobb jár, és mivel őt tekintem a legjobb barátnőmnek is, annak a bizonyos illetőnek nem csak anyu kegyeit kell megnyernie. Először át kell esnie a Nicky féle rostán.
1. Van-e családja…- ez nagyon fontos! Nem kellenek viták az esetleges ex-ekkel, és tesónak sem nagyon örülnék…
2. Nem túl idős, nem túl fiatal. - Az intervallum: alsó korhatár 32 év, a felső korhatár 38 év.
3. Hogyan néz ki. - Legyen jó kiállású, fiatalos. Ne legyen öltönyös aktakukac, de ne azért ne is lehessen összetéveszteni egy csövessel.
4. Legyen normális munkahelye. - Keressen magára, ne várja el, hogy eltartsák, de anyu se legyen kiszolgáltatott helyzetben. Legyen önálló valamilyen szinten, saját maga intézze a pénzügyeit.
5. HŰSÉG, HUMOR, SPONTANEITÁS, LAZASÁG. - Gondolom, a hűséget nem kell megmagyaráznom. Apu megcsalta anyut, szóval ez kifejezetten fontos. Legyen humora…nekem nehogy idetolja bárki is a képét az idétlen fa vicceivel…azzal ki lehet kergetni a világból engem is és anyut is. Ne legyen túlságosan előre eltervezve minden. Pl. ne csak Karácsonykor kajáljunk együtt, legyenek hirtelen kitalált vacsik is, mondjunk, vigyen el minket az egyik étterembe, meg hasonlók. Lazaság…ne kezeljen úgy, mint egy totál idegent, csak azért, mert eddig nem élt velem 18 évig. Baráti legyen a viszonyunk, és ne is várja el, hogy Apának hívjam. Bolondozzunk, legyen olyan idő, amit velem tölt, hülyüljünk együtt…mintha egy szerető báty lenne…ÉS NE ÉGESSEN LE SENKI ELŐTT.
Hááát, szerintem ennyi :P Anyu így is kiborul mindig, hogy én ilyen feltételeket szabok, az Ő kiszemeltjének…De hát ha egyszer gyönyörű, okos, intelligens, toleráns, hűséges…soroljam még? Neki a legjobb jár, és mindent meg is teszek az ügy érdekében.
Na jól van, anyut és az Ő életét – ami igazából nem is tartozna annyira rám – szerintem teljesen kiveséztük. Most egy kicsit magamról is ejtek pár szót.
Nicky Schauker- nek hívnak, 18 lettem nem is olyan régen. Ha mondhatom – és nem túl egós – szerencsére anyutól csakis jó tulajdonságokat örököltem, mint belsőleg, mint külsőleg egyaránt. Barna derékig érő haj, amit szeretnék is, ha nem lenne göndör…de hát az, így bajlódhatok a vasalással minden álló nap. Alkatom normális, ne vagyok anorexiás, szerintem az ilyen dolgok nem teljesen ép észre utalnak. Olyan a szervezetem, hogy egyszerűen nem vagyok képes hízni. Ezt nagyon szeretem, mert megszállottja vagyok a Milka mogyorós alpesi tejcsokinak (jó kis reklám…xd). Hobbim a deszkázás, bringázás, gitározás.
Jelenleg tanulok, nagyon szeretnék helyszínelő lenni. Ez az álmom, nyomozni, kutatni…szerintem kicsi gyerekként mindenki ábrándozott ilyen dolgokról…Én főleg akkor, amikor a szüleim mindig eldugták a karácsonyi ajándékom és én neki álltam felkutatni az egész házat…és nagyon sokszor szerencsével jártam. De nem buktattam le magam, mert Szenteste mindig megvolt a „Jajj, de jó, nem is tudtam, hogy ezt fogom kapni” arckifejezésem…persze ezeket már elmondtam, és most már csak jókat nevetünk rajtuk. Szóval most fősuli megy ezerrel és idén érettségizek. Gyakorlaton már voltam párszor, és nagyon megy…már állást is kaptam a BKA-nál (Német Szövetségi Bűnügyi Hivatal)
Barátom most per pillanat nincs, futó kapcsolataim viszont akadnak…A – most már csak volt – barátommal kb. 2 hónapja szakítottam, ő már családalapításon gondolkozott…ugyan, hagyjon már békén a hülyeségével. Lehet, hogy ő már ennyire tartósnak gondolta, igaz össze is költöztünk fél év után…de akkor is, 18 évesen komolyan azt gondolja, hogy egy gyereket fogok éjjelt nappallá téve pesztrálni, meg hasonlókat csinálni? Totál megbuggyant.
Mivel téli szünet van, bőven ráérek felkelni 10-kor is…Nem is menne hamarabb az tuti…
- Jó reggelt. – slattyogok le a lépcsőn, kómás fejjel, de válasz nem érkezik. – Cool. „Jó reggelt álomszuszék! Reggeli az asztalon, ebéd a mikróban, csak melegítened kell. Nem hiszem, hogy hazaérek 5 előtt. Puszi” – olvastam fel a kis cetlit, ami a hűtőre volt felmágnesezve. – Na de jó.
Letelepedtem a TV elé, VIVA bekapcs, és max hangerőn elkezdtem bömböltetni Tinie Tempah: Pass out című számát.
Imádom a zenét, nem vagyok válogatós. Ugyan úgy meghallgatom 50 Cent-et, mint a Metallicát vagy a Green day-t, esetleg Justin-t. Sőt. Ha jó napom van, akkor még egy Pussycat Dolls is belefér. Hát igen, ezt is anyutól örököltem, mindig elmeséli, hogy amikor ő volt annyi idős, mint most én, nagyon szeretett bulizni járni, és kívülről fújta az akkor menőnek tartott dalokat. Ezeket rend szerint meg is mutatta nekem, így én sem utasítom vissza a retró feelinget. Együtt szoktunk énekelni a házban…és nagyon jól megy mindkettőnknek.
Miután jól kitomboltam magam és megreggeliztem gondoltam nem ártana felöltözni…(felső, nadrág, cipő) Hogy ne unjam szét az agyam megcsörgettem pár barátot. Gittyt (Gitti) már általános 5. óta ismerem, és egyben a legjobb barátnőm is. Lindával és Zotival (Zotmund) a főiskolán találkoztam először, és azóta jóban vagyunk.
Gyakran megyünk át Lindához, mert imádja a zenét, és a szülei tavaly előtt azzal lepték meg, hogy berendezték neki az alaksor részt, így olyan mintha egy igazi hangstúdió lenne. Vannak erősítők, hangfülke, dob, mikrofon…szóval minden, ami neki kell. Ha átmegyünk zenélgetni, akkor visszük a gitárt, és csatlakozunk az „előadáshoz”. Én általában csak nézni szoktam őket…imádok gitározni, és tudok is nagyon jól, de, hogy komolyabban műveljem vagy esetleg anyán kívül bárki is hallja, azért nem rajongok. Általában összeraknak egy zenei alapot, és én vagyok a szövegíró…na ezt már élvezem. Gitty-nek és Zotinak is fantasztikus hangja van, és mindig élvezettel hallgatom, amit játszanak, és a saját szövegemet is jó visszahallani.
- Először legyen Linda. – beszéltem magamnak. Hát én sem vagyok 100as… És csörgettem is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó